Az ejtőernyős ugrások lényege a szabadesésen van. A zuhanás során az ernyő funkciója a lassítás, vagyis fékező. A siklóernyőzés egészen más. Aki ezt a sportot űzi, azt jelenti, hogy saját lábán indul el a földről. A nekifutás után addig kell szaladnia, amíg az ernyő ki nem nyílik, akkor működik. Csak ezután beszélhetünk siklóernyőzésről, és a fő cél nem a zuhanás, hanem a hosszal szárnyalás a magasban.
Azt fejtettük ki az előbb, hogy a siklóernyőzés a legfiatalabb repülős sport, csakhogy már a XIV. századból maradtak fenn írásos emlékek olyanokról, akik a magasból vetették ki magukat és valamiféle ernyőszerűséggel igyekeztek a lecsökkenteni az érkezési sebességet.
Az emberiségnek mindig vágya volt a repülés. Miután sikerült megvalósítani, azután újabb célokat tűztek ki maguk elé.
A silóernyőzés saját lábbal való nekifutással indul, és a levegő feláramlását kihasználva sokáig fent tud az égen maradni.
Siklóernyőzés során lehet cél, hogy minél hosszabb időt tölthessen az ember a levegőben, de cél lehet, hogy minél messzebb vitorlázhasson, és ennek a sportágnak is van műrepülése is.
Siklóernyőzni nem olyan bonyolult, mint azt sokan hiszik. Egy kis kiképzés után bárki képes elsajátítani, mert a repülős sportok közül ezt a legkönnyebb kezelni. A siklóernyő egy hátizsákban elfér, a járművet két zsinórral lehet irányítani, így tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak.
Siklóernyőzni még nem tud azonban az, aki irányítani tudja az ernyőt, hanem ez egy komplexebb feladat, hiszen ismerni kell a természeti jelenségeket, a közeget, ahol repülünk, és ezt szakértőtől kell megtanulnunk.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom:xsports.co.hu | képek: tyrol.com, wildrift.com